Károly:   A mindenit!
Eszter:    Mi történt? Miért álltunk meg?
Károly:   Én nem akartam megállni, de valami baj van a motorral. Egyszerűen leállt. Várjál! Mindjárt újra indítom... Nem indul! Nem tudom, mi lehet vele.
Eszter:    Nézd meg a motort! Talán megtalálod a hibát, és meg tudod csinálni.
Károly:   Én? Az lehetetlen. Tudod, hogy nem értek hozzá. Ezek a motorok olyan bonyolultak... Most hogy jutunk haza?
Eszter:    Hívd fel a segélyszolgálatot!
Károly:   Gondolod, hogy most is segítenek? Már majdnem éjfél van!
Eszter:    Biztosan segítenek. Az Interneten is ott van: „A nap 24 órájában a rendelkezésére állunk.”
Károly:   Igazad van. És mást nem tudunk csinálni. Azonnal felhívom őket.

Autóklub segélyszolgálat. Tessék!
Nem tudom, ilyen későn tudnak-e segíteni...
Természetesen, uram. A nap 24 órájában rendelkezésére állunk. Miben segíthetünk?
A 7-es autópályán leállt a kocsim motorja. Nem tudunk továbbmenni.
Nem tudja, mi lehet a baj?
Fogalmam sincs róla. Csak azt tudom, hogy leállt a motor, és nem tudom újra elindítani.
Milyen márkájú a kocsija?
Suzuki.
Pontosabban hol vannak?
Siófoktól 7-8 kilométerre, a 93. kilométernél.
Küldök egy szerelőt.
És addig mit csináljunk?
Maradjanak ott a kocsiban! Várjanak nyugodtan! A szerelő 15 percen belül ott lesz.

      Eszter és Károly a Balatonnál töltötték a hétvégét. Eszter nagybátyjának, Aladárnak Fonyódon van egy nyaralója, ahol gyakran összegyűlik az egész család. Most csak Aladárék voltak ott és ők, de nagyon jól érezték magukat. Két napig csak fürödtek, napoztak és vitorláztak. Aladár, aki egész augusztusban szabadságon van, vasárnap este azt javasolta Károlynak, hogy maradjanak ott még néhány napig. Ők sajnos nem tehették, haza kellett menniük: hétfőn mindkettőjüknek dolgozniuk kellett. De megígérték Aladárnak, hogy a következő pénteken újra lemennek Fonyódra.

  Károlyék korán, nyolc óra előtt akartak indulni, hogy tíz órára hazaérjenek. De Aladár felesége, Krisztina olyan finom húst sütött vasárnap estére, hogy nem indulhattak el vacsora nélkül. Ezért együtt megvacsoráztak, utána pedig még jó ideig beszélgettek mindenféléről. Így már tizenegy óra is elmúlt, amikor a vendégek végre elbúcsúztak Aladáréktól, beültek az autójukba, és elindultak Budapest felé.

      Késő volt, de már nem volt nagy forgalom, remélték, hogy gyorsan hazaérnek. Azonban alig hagyták el Siófokot, a motor köhögött egyet-kettőt, azután leállt. Károly nem tudta, mit tegyen. Fonyódtól már nagyon messze voltak, Budapesttől pedig még távolabb. Már majdnem éjfél volt, és ők ott álltak tehetetlenül az autópálya szélén. Eszter biztatta, hogy nézze meg a motort, hátha megtalálja a hibát, de ő ki sem merte nyitni a motorház fedelét.
     Károly kitűnő fizikus, egy nagy kutatóintézetben dolgozik. De elsősorban az elmélet érdekli; amikor a gyakorlatról van szó, sokkal ügyetlenebb, mint a legtöbb ember. Számára egy mosógép is bonyolult készülék: még bekapcsolni sem meri.
     A szerelő valóban ott volt tíz perc múlva. És egy perc se kellett ahhoz, hogy megtalálja a hibát. Igaz, nem volt nehéz dolga. A kis piros lámpa a kocsiban jelezte, hogy üres az üzemanyagtartály, elfogyott a benzin. Károly pénteken, indulás előtt elfelejtett üzemanyagot venni. Amikor pedig a motor leállt, úgy megijedt, hogy a legegyszerűbb dologra nem is gondolt, a jelzőlámpára nem figyelt. Igaz, Eszter sem volt ügyesebb.
     A szerelő adott nekik annyi benzint, hogy eljussanak a következő benzinkúthoz, így folytathatták az utat.

Tele legyen szíves! És nézze meg, kérem, az olajat is!
Egy kevés hiányzik. Hozzátöltsek?
Igen, legyen szíves! És legyen szíves ellenőrizni a gumikat is! Nem akarok még egy meglepetést ma éjszaka.
Akkor a biztonság kedvéért megnézem a hűtőt és a fékfolyadékot is... Igen, rendben vannak.
Köszönöm szépen. Tessék. A többi a magáé.
Én köszönöm, uram. És jó utat kívánok.