Ági és Feri régóta ismerik egymást. Amikor gyerekek voltak, egy házban laktak Óbudán; Ágiék a harmadik, Feriék pedig a negyedik emeleten. Ugyanabba az iskolába jártak, de más osztályba, mert Feri három évvel idősebb Áginál. A szüleik jó barátok voltak. A két család gyakran nyaralt együtt a Balatonnál, Ági szüleinek a nyaralójában, vagy a Mátrában, Feri nagyszüleinek a házában. Télen pedig együtt síeltek a Budai hegyekben vagy a Mátrában. De tizennégy évvel ezelőtt Feriék Debrecenbe költöztek, és a két gyerek nem találkozott többet.

     Ági most már huszonkét éves, Feri pedig huszonöt. Ági egyetemista, a jogi karra jár Budapesten, ügyvéd akar lenni. Jövőre fogja megkapni a diplomáját. Feri informatikus, két évvel ezelőtt fejezte be a tanulmányait a Debreceni Egyetem Informatikai Karán, de most ő is Budapesten dolgozik.

     Ági és Feri már régen elfelejtették egymást, amikor egy évvel ezelőtt véletlenül találkoztak Budapesten. Egy délután Ági elment megnézni, hogy milyen az új lakása a nővérének és a sógorának, Lajosnak. Ott Lajos bemutatta neki egy barátját, egy magas, jóképű fiatalembert. Ági azonnal megismerte: Lajosnak ez a barátja Feri volt.

     Azóta együtt járnak, és fél éve már együtt is élnek. Nagyon szeretik egymást, és úgy tervezik, hogy jövő tavasszal összeházasodnak. Most csak egy szobát bérelnek Budán, közel az egyetemhez. Azonban miután összeházasodnak, a szüleik segítségével venni fognak egy saját lakást. Természetesen ez nem lesz nagy. De néhány év múlva, amikor már Ági is dolgozni fog, és elég pénzük lesz, vesznek majd maguknak egy nagyobb lakást valahol Budán.

     Feri eddig már két helyen dolgozott: először egy informatikai vállalatnál, azután egy banknál, de most újra állást keres. Az interneten látott egy érdekes hirdetést: egy informatikai vállalatnak fiatal szakemberekre van szüksége. Feri jelentkezett az állásra, elküldte az önéletrajzát, és elment az interjúra.

Feri:       Jó napot kívánok. Dunai Ferenc vagyok. Az álláshirdetésre jöttem.
Titkárnő: Egy kis türelmet kérek, Dunai úr, most vannak az osztályvezető úrnál. Addig tessék helyet foglalni! Majd szólok, ha bemehet hozzá.
...............
Titkárnő: Dunai úr, bemehet Barna úrhoz.
............
Feri:       Jó napot kívánok.
Barna B.: Jó napot kívánok. Tessék.
...............

Barna B.: Látom az önéletrajzában, Dunai úr, hogy két évvel ezelőtt végzett az egyetemen, és azóta már bizonyos szakmai gyakorlatot is szerzett. Hol is dolgozott eddig?
Feri:       Még miközben egyetemre jártam, másfél évig dolgoztam a postánál. Három hónapig pedig ösztöndíjjal egy kutatóintézetben dolgoztam Olaszországban: az informatikai rendszerek biztonságával foglalkoztam. Később erről a kérdésről készítettem a diplomamunkámat is. Az elmúlt két évben pedig két munkahelyem is volt.

Barna B.: Igen, látom. Éppen ezért kérdeztem. Miért hagyta ott az első állását?
Feri:       Az az igazság, hogy nem hagytam ott. Az a vállalat, ahol először dolgoztam, fél évvel ezelőtt megszűnt. Akkor mentem el a bankhoz dolgozni.

Barna B.: Még mindig ott dolgozik, ugye?
Feri:       Igen.
Barna B.: És miért akar eljönni?
Feri:       Sajnos a banknál nem azon a területen dolgozom, amely valóban érdekel, és amelyhez leginkább értek. A fizetésem nem rossz, de hát a pénz nem minden.
Barna B.: Ebben teljesen igaza van. De gondolja, hogy az a munka, amit mi tudunk ajánlani, érdekesebb lesz az ön számára?
Feri:       Remélem. A hirdetésben azt írják, hogy olyan fiatal informatikust keresnek, aki szívesen tanul új dolgokat.
Barna B.: Valóban így van. És remélem, hogy találunk is.

Feri:       Engem minden érdekel, ami új.
Barna B.: Ha így van, akkor biztosan jól érzi majd magát nálunk.
...................
Barna B.: Köszönöm szépen, Dunai úr. Pár nap múlva értesíteni fogjuk az eredményről.
Feri:       Köszönöm. Viszontlátásra.