Mária: Mit csináltál a hétvégén?
Béla:   Jaj, ne is kérdezd!
Mária: Miért? Mi történt?
Béla:   Ellopták a kocsimat.
Mária: Mikor?
Béla:   Tegnap.
Mária: Honnan? A házatok elől?
Béla:   Dehogy! Sopronban az utcáról.
Mária: Sopronban voltál?
Béla:   Igen, egy kiállítás megnyitására mentem.
Mária: És a megnyitás alatt lopták el a kocsidat, ugye?
Béla:   Tévedsz. Már éjszaka ellopták.

Béla:   A kiállítást vasárnap délelőtt tíz órakor nyitották meg. Nem akartam korán kelni, ezért már szombaton elmentem Sopronba. Elég későn, tíz óra után érkeztem a városba. Elmentem egy kis panzióba. Mindig ott alszom, amikor Sopronban vagyok. Ismered a Határ panziót?
Mária: Nem, alig ismerem Sopront. Milyen ez a panzió?
Béla:   Elég olcsó. Nincs messze a központtól, tiszta és kényelmes. Egy nagyon szimpatikus fiatal nő vezeti. Csak néhány szobájuk van, és általában külföldiek laknak náluk. Én már múlt hétfőn telefonáltam, és lefoglaltam egy szobát szombatra. Szerencsére volt szabad szobájuk.
Mária: Szerencsére?
Béla:   Hát igen, most már inkább azt mondom, hogy sajnos.
Mária: És aztán mi történt?

Béla:   Már nagyon fáradt voltam, amikor a panzióba érkeztem. Ettem valamit, azután felmentem a szobámba: lezuhanyoztam, fogat mostam és lefeküdtem. Aludtam vasárnap reggelig. Akkor kényelmesen megreggeliztem, és elsétáltam a múzeumba a kiállítás megnyitására.
Mária: Nem kocsin mentél?
Béla:   Dehogy, a panzió egészen közel van a múzeumhoz.
Mária: Hol hagytad a kocsidat? A panzió parkolójában?
Béla:   Sajnos nincs parkolójuk,és éjszaka a panzió előtt nem volt szabad hely. A panzió egy téren van, a kocsit a tér mellett hagytam egy kis utcában, közel a sarokhoz.

Béla:   Délben visszamentem a panzióba. Megebédeltem, kifizettem a számlát, fogtam a táskámat, vissza akartam jönni Budapestre. És akkor nem találtam a kocsimat. Már egy másik autó állt a helyén.
Mária: Volt valami fontos az autóban?
Béla:   Szerencsére a táskámat nem hagytam ott. De benne voltak a kocsi papírjai: a jogosítványom és a forgalmi engedély.

Mária: És akkor mit csináltál?
Béla:   Természetesen elmentem a rendőrségre. A fél délutánt ott töltöttem. Csak az esti vonattal jöttem vissza Budapestre.
Mária: A rendőrségen mit mondtak?
Béla:   Semmi különöset. Felírták az adataimat, és keresik a tolvajt.

Mária: Most hogy közlekedsz?
Béla:   Villamoson és autóbuszon. Van bérletem. És amikor sietek, taxiba ülök. A városban máskor is keveset használom az autót. Ugye te egyáltalán nem jársz autón?
Mária: Nem, nincs is kocsim.
Béla:   És sohasem volt?
Mária: Régebben volt, de két évvel ezelőtt eladtam. Utáltam a városban vezetni. A kocsi majdnem mindig az utcán állt a házunk előtt. Csak akkor használtam, amikor vidékre mentem.
Béla:   Jó neked, a te kocsidat nem lophatják el...

Rendőr: Miben segíthetek?
Béla:     Ellopták az autómat.
Rendőr: Mikor?
Béla:     Tegnap éjjel.
Rendőr: Hánykor?
Béla:     Nem tudom pontosan. Aludtam a panzióban.
Rendőr: Melyik panzióban?
Béla:     A Határban.

Rendőr: Honnan lopták el a kocsiját?
Béla:     A panzió közelében az utcáról.
Rendőr: Milyen márkájú a kocsija?
Béla:     BMW.
Rendőr: Milyen színű?
Béla:     Piros.
Rendőr: Mi a rendszáma?
Béla:     ANT-238
Rendőr: Itt van a forgalmi engedélye?
Béla:     Nincs, sajnos a kocsiban hagytam.
Rendőr: És a jogosítványa?
Béla:     Sajnos az is a kocsiban volt.
...............
Rendőr: Rendben van, kérem, keressük az autóját és a tolvajt.