Kedden reggel Károly fél hétkor ébred fel. Látja, hogy a felesége, Eszter már nincs a hálószobában; biztosan a konyhában van, a reggelit készíti. Károly felül az ágyban, azután feláll, és ő is ki akar menni a konyhába. De még nem megy ki, hanem visszaül az ágyra. Rosszul érzi magát: szédül, fáj a feje és a torka. És nagyon melege van. Érzi, hogy beteg.
     Ez nagy baj. Ma fontos munkája van az intézetben... Nem akar beteg lenni, nem akar otthon maradni, dolgozni akar. Végül feláll, és kimegy a konyhába. Nem panaszkodik a feleségének, de Eszter azonnal látja, hogy a férje nincs jól.

Eszter:  Karcsi, te beteg vagy! Látom, hogy nem vagy jól.
Károly: Hát... bizony nem érzem túl jól magam. Fáj a fejem és a torkom.
Eszter:  Biztosan lázad is van. Ma nem mehetsz dolgozni.
Károly: Ma nem maradhatok itthon, fontos dolgom van az intézetben. És a főnökömet nem érdekli, hogy van-e lázam.
Eszter:  De engem érdekel. Tessék, itt van a hőmérő.
Károly: Jó, jó. Mindjárt megmérem a lázamat.
..........................
Károly: Igen, 39 fok.
Eszter:  Látod? Kihívjuk az orvost?
Károly: Nem, inkább én megyek el a rendelőbe. Tudod, hogy mikor van ma rendelés?
Eszter:  Azt hiszem, délelőtt. Egy pillanat, mindjárt megnézem. ... Igen, kedden délelőtt rendel az orvosunk. Nyolctól tizenkettőig van rendelés.
Károly: Jó, akkor nyolckor elmegyek a rendelőbe.

     Károly iszik egy kávét, és eszik valamit. De ma a reggeli sem ízlik neki, nincs étvágya. És természetesen nincs jó kedve. Nagyon utál beteg lenni.
Fél nyolckor Eszter elmegy otthonról. Ő közgazdász egy vállalatnál, az ő munkaideje is nyolckor kezdődik. Károly egyedül marad otthon.
     Nyolc órakor felhívja telefonon a főnökét; megmondja neki, hogy beteg, és ma nem tud bemenni az intézetbe. Azután telefonál a rendelőbe is, és megkérdezi, hogy bent van-e már az orvos. Nyolc óra tíz perckor elindul a rendelőbe.

     Szerencséje van, a váróteremben csak néhány beteg ül. Egy férfi hangosan köhög. Egy másik férfi újságot olvas. A rendelő ajtaja mellett két nő halkan beszélget. Károly nem tudja, hogy az orvos már rendel-e. Odamegy a nőkhöz, és megkérdezi tőlük. Az egyik nő azt feleli, hogy az orvos már rendel, és egy beteg már bent is van nála.
     Károly leül. Ő is köhögni kezd. Nem érzi jól magát. Nála is van egy újság, de nincs kedve olvasni: a szeme is fáj... Negyed tízkor ő következik. Feláll, és bemegy a rendelőbe.

Károly: Jó napot kívánok, doktor úr.
Orvos:  Jó napot kívánok. Mi a panasza?
Károly: Nagyon fáj a fejem és a torkom, náthás vagyok, és köhögök is.
Orvos:  Láza van?
Károly: Igen, 39 fok.
Orvos:  Elég magas. Mindjárt megvizsgálom.
.........
Orvos:  Felöltözhet.
Károly: Mi bajom, doktor úr?
Orvos:  Sajnos ez nem megfázás, hanem influenza. De ez sem súlyos betegség. Most kap egy injekciót, és felírok egy-két gyógyszert.
Károly: Ugye dolgozhatok, doktor úr?
Orvos:  Nem, péntekig nem dolgozhat, ágyban marad. De pénteken már felkelhet, szombaton és vasárnap kimehet a lakásból, sétálhat, és majd hétfőn újra dolgozhat... Tessék a recept. És a nővér mindjárt beadja az injekciót...
..................
Károly: Köszönöm szépen, viszontlátásra.
Orvos:  Viszontlátásra.

     Károly kijön a rendelőből. Nem megy azonnal haza, hanem a recepttel elmegy a gyógyszertárba, és kiváltja az orvosságot. A gyógyszertárban találkozik az egyik szomszédjával.

Károly:      Jó napot kívánok, szomszéd úr.
Szomszéd: Jó napot kívánok. Hogy van?
Károly:      Nem mondhatom, hogy túl jól. Az orvos azt mondja, hogy influenzám van. Péntekig nem dolgozhatok. És ön? Szintén beteg?
Szomszéd: Igen, nekem a gyomrommal van valami. Nem fáj, de nincs étvágyam, alig eszem valamit. Most ez a gyógyszer talán segít.
Károly:      Remélem, hogy igen. Jobbulást kívánok.
Szomszéd: Köszönöm, és én is jobbulást kívánok magának. Viszontlátásra.
Károly:      Viszontlátásra.