Péntek este van. Hajós Tamás és a felesége, Klára a nappaliban ülnek. Tamás újságot olvas, Klára a televíziót nézi, és simogatja Ducit, a macskáját. Egy kicsit fáradtak; vége van egy nehéz napnak és egy hosszú és nehéz hétnek.
Ma este nem mennek sehova sem; elolvassák a mai újságot, megnéznek a televízióban egy jó filmet, pihennek, beszélgetnek.
      Fél kilenckor szól a telefon. Tamás feláll a kanapéról, odalép a telefonhoz, és felveszi.

Tamás: Halló! Hajós lakás.
Béla:    Szervusz, Tamás! Béla vagyok.
Tamás: Szevasz, Béla! Mi újság?
Béla:    Ráértek holnap este?
Tamás: Igen, szabadok vagyunk. Nincs semmi programunk. Miért?
Béla:    Nincs kedvetek étteremben vacsorázni? Meghívlak titeket.
Tamás: De, nagyon szívesen. Hova megyünk?
Béla:    Van itt a közelben egy nagyon jó kis vendéglő. Csendes, remek konyhája van, és nem is túl drága.
Tamás: Hol találkozunk?
Béla:    Nálunk, mondjuk hét órakor. Majd foglalok asztalt. Rendben van?
Tamás: Remek! És köszönjük a meghívást.
Béla:    Tehát holnap hét körül várunk titeket. Szia!
Tamás: Szervusz!

      Béla és Kati szombat este étteremben akarnak vacsorázni. Kati nem nagyon szeret főzni, Béla pedig nem szereti a hideg vacsorát, így elég gyakran mennek étterembe, főleg hétvégén. Sok éttermet ismernek Budán, de nem mindegyiket szeretik. Kati utálja a zajos helyeket, Béla pedig nem szereti az előkelő éttermeket, nem szeret öltönyben és nyakkendőben vacsorázni. Szerencsére van a környéken néhány jó kis étterem, ahol kellemes környezetben nagyon finom ételeket kapnak. Most meghívják két barátjukat is: Tamást és a feleségét, Klárát. Két jó kisvendéglő is van közel a lakásukhoz: a Nagykanál és a Jóbarát. Az elsőt választják. Ezt Tamásék még nem ismerik. Béla nem tudja a vendéglő telefonszámát, ezért kinyitja a telefonkönyvet, és megnézi. Felhívja a kisvendéglőt, és lefoglal egy asztalt szombat estére.

Pincérnő: Nagykanál kisvendéglő. Jó estét kívánok!
Béla:        Jó estét kívánok. Van szabad asztaluk holnap estére?
Pincérnő: Igen, van. Hány személyre?
Béla:        Négyre.
Pincérnő: Hány órára parancsolják az asztalt?
Béla:        Kilencre.
Pincérnő: Milyen névre?
Béla:        Budai Béla.
Pincérnő: Rendben van, Budai úr. Várjuk önöket.

      Szombat délután egy új kiállítást nyitnak meg a Szépművészeti Múzeumban. A kiállítás címe: Magyarok és Magyarország az európai művészetben. Természetesen Béla és Kati is elmegy. Béla, aki a visegrádi múzeum igazgatója, minden fontos kiállítás megnyitásán ott van. Kati szintén szereti a művészetet, így általában együtt mennek.

Kati:  Ismered azt a nőt?
Béla: Melyiket? Azt a magasat, aki az alacsony, bajuszos férfi mellett áll?
Kati:   Dehogy! Azt a csinos fiatal nőt, akin fehér blúz van. Ott, a miniszter mellett.
Béla: Én nem ismerem, de János azt mondja, hogy ő a miniszter tolmácsa.

      A kiállítást a miniszter nyitja meg. Magyarul beszél, de a tolmácsnő angolra fordítja azt, amit mond. A vendégek között sok a külföldi, és ők nem tudnak magyarul.
      Béláék meghallgatják a minisztert, megnézik a kiállítást, majd hazamennek.

      Otthon először pihennek egy kicsit. Azután megfürdenek, megfésülködnek és felöltöznek. Hét órakor már a nappaliban ülnek, és várják a barátaikat.
Tamás és Klára hét óra tíz perckor érkezik. Tamás pár szál virágot hoz Katinak, és egy üveg tokaji bort Bélának. Leülnek a nappaliban és beszélgetnek egy kicsit. Kati tiszta poharakat tesz az asztalra. Béla kinyitja az üveget, és tölt mindenkinek. Felveszik a poharakat, és koccintanak.
Kati, Klára, Tamás, Béla: Egészségetekre!
...
Tamás: Melyik étterembe megyünk?
Béla:    A Nagykanál kisvendéglőbe.
Klára:  Hol van?
Kati:    Nincs messze, néhány száz méterre. Ugye ismeritek a bankot?
Tamás: Melyiket? Azt, amelyik a Hegyalja úton van?
Kati:    Igen, azt. A Nagykanál ott van mögötte, egy kis utcában.

     Kilenckor a társaság belép a Nagykanál vendéglőbe. Egy pincér eléjük megy.

Pincér: Sajnálom, kérem, de nincs szabad asztal.
Béla:    Van foglalt asztalunk.
Pincér: Az más. Milyen névre?
Béla:    Budai Béla.

A pincér az asztalukhoz vezeti őket.

Pincér: Tessék, Budai úr, ez az asztaluk. Megfelel?
Béla:    Igen, rendben van.

Leülnek az asztalhoz. A pincér eléjük teszi az étlapot.