Barna János egy fiatal magyar mérnök. Nem Magyarországon él, hanem Franciaországban dolgozik egy vállalatnál. Most néhány napot Debrecenben tölt a vállalat egyik magyar gyárában. Délután ötkor vége van a munkának. János visszamegy a szállodába. Egy kicsit fáradt. Iszik egy pohár sört, és leül a kanapéra, pihen egy kicsit. Fél hatkor egy barátja, Vári András telefonál neki. András is mérnök, de ő Debrecenben él és dolgozik.

János:    Halló, Barna János beszél.
András: Szervusz, János. András vagyok.
János:    Szervusz, András. Mi újság?
András: Ráérsz most?
János:    Igen, szabad vagyok. Miért?
András: Tudod, ma van a feleségem névnapja. Néhány vendég van nálunk: rokonaink és barátaink. Nincs kedved eljönni?
János:    De, nagyon szívesen. Köszönöm a meghívást.

János 32 éves férfi. Barna haja és szeme van. Magas, erős és nagyon jóképű. Van egy kis szakálla. Szimpatikus és vidám ember. Sok barátja van Magyarországon és külföldön is, sok levelet kap tőlük. Szeret sportolni: tud síelni és teniszezni, de szeret futni és úszni is.
János már nős. Hajnalka, a felesége 30 éves csinos nő. Hosszú fekete haja és barna szeme van. Ő nem dolgozik, még diák. Egyetemre jár Franciaországban: francia nyelvet és irodalmat tanul.

      Nem könnyű az élete, ugyanis már van két gyerekük, egy fiuk és egy lányuk: Laci és Évi. De a gyerekek már iskolába járnak, így Hajnalka délelőtt és délután is tud órákra járni. Természetesen János is sokat segít neki otthon: mos, vásárol, takarít. Igaz, János nem tud főzni, és utál mosogatni. De nincs nagy baj, ugyanis Hajnalka imád főzni, és van egy modern mosogatógépük. Hajnalka is sokat sportol: ő is tud síelni és teniszezni, és szeret úszni. Igaz, futni nem nagyon szeret, de szívesen biciklizik. A családban mindenkinek van biciklije, már a kis Évinek is.

       Franciaországban nagyon kellemes környéken laknak: egy kis városban egy szép kertes házban. Ez a város nincs messze a fővárostól, de nagyon csendes hely, és tiszta a levegője. A gyerekek sokat játszanak a kertben. A szomszédaik franciák; nagyon kedves emberek, és nekik is kis gyerekeik vannak. Laci és Évi gyakran átmennek hozzájuk, és sokat játszanak együtt.
      Hajnalka és János szülei, a gyerekek nagyszülei vidéken élnek. Hajnalka szülei Pécsen laknak. Nem öregek, csak ötvenkét évesek. Vállalkozók, egy kis utazási irodájuk van a város központjában. De Hajnalka anyja sokat van náluk Franciaországban: segít Hajnalkának, főz és vigyáz a gyerekekre. János szülei már nem dolgoznak, nyugdíjasok. A Balaton mellett laknak, Keszthelyen. A házuk nem új, de elég nagy, és van egy nagy kertjük. Az öregek sok időt töltenek a kertben a fáik és virágaik között. És az unokáik imádnak náluk nyaralni; játszanak a kertben, és sokat fürdenek a Balatonban.

        Fél hétkor János kilép az utcára. Bemegy egy boltba, és vesz egy üveg bort. A sarkon van egy virágárus, János vesz tőle egy csokor virágot. Negyed nyolckor csenget a barátja ajtaján. András nyit ajtót. János belép a lakásba. András felesége, Andrea és a barátaik a nappaliban ülnek és beszélgetnek. János sok boldogságot kíván Andreának, bemutatkozik a vendégeknek, és ő is leül közéjük. Mindenkinek jó kedve van: esznek, isznak, szól a zene, táncolnak és beszélgetnek. János beszél nekik a családjáról, és mutat nekik néhány fényképet. Mindenki kíváncsi rájuk.

András: Mit iszol? Egy konyakot?
János:    Köszönöm, konyakot nem kérek. A konyak nekem túl erős.
András: Akkor egy kis bort? Vagy inkább sört?
János:    Egy pohár vörösbort kérek.
András: Édeset vagy szárazat?
János:    Inkább szárazat.
András: Tessék! Egészségedre!
János:    Andrea egészségére! Boldog névnapot, Andrea!

Andrea: Egy szendvicset?
János:    Igen, kérek.
Andrea: Van sajtos, sonkás. Milyet kérsz?
János:    Talán egy sonkásat.
Andrea: Tessék.
János:    Köszönöm.
........
János:    Hmm. Nagyon finom.

Margit: Te nőtlen vagy, János?
János:   Dehogy, nős vagyok. És már két gyerekünk is van: egy kisfiú és egy kislány. A lányunk hétéves, a fiunk kilenc.
Róbert: A családod is itt van Debrecenben?
János:   Nem, ők otthon vannak Franciaországban.
Margit: Nincs egy fényképed róluk?
János:   De, véletlenül van nálam néhány fénykép.

János:   Ez Hajnalka, a feleségem.
Margit: Milyen fiatal! Hány éves?
János:   Harminc.
Margit: Ő is mérnök?
János:   Nem, ő nem dolgozik. Még diák, Párizsban jár az egyetemre. Francia irodalmat tanul.
Róbert: És ezek a gyerekeitek?
János:   Igen, ők a gyerekeink, Laci és Évi. És ez a kutyánk. Nagyon kedves és vidám állat. A gyerekek sokat nevetnek rajta.

János:   Ezek a szüleim: az apám és az anyám.
Róbert: Ők is Franciaországban élnek.
János:   Dehogy. Itt élnek Magyarországon. Már nyugdíjasok. Apám hatvanöt éves, anyám hatvanhárom. Keszthelyen élnek, a Balaton mellett.
Margit: A gyerekek szeretnek náluk lenni, ugye?
János:   Persze. És Laci már jól tud úszni. Nagyon ügyes gyerek. Évi még nem tud úszni, de ő is nagyon szeret a tó vizében fürdeni, egyáltalán nem fél tőle.