Kocsis Tibor vagyok. , az a vállalkozó, akinek a vendéglőjéről egy újságíró nemrég cikket , és róla az egyik leckében is. Most elmondani, mi történt azóta. Néhány hónap alatt ugyanis sokat az életem. És ez a változás valószínűleg annak a cikknek . Ha az nem , ma is a kisvendéglőmet .
        A legfontosabb változás az, hogy ma már a vendéglőm, pontosabban , ma már nem az enyém, illetve nem csak az enyém. Az , hogy két holland ismerősömmel, egy holland házaspárral, , hogy a kisvendéglők egész hálózatát ki Közép-Európában. Közösen egy céget: az ismerőseim a tőkét, én pedig bevittem a vendéglőt és a szakismeretemet.
        A dolog akkor , amikor egy fiatal holland házaspár, Martina és Rudolf Kok egy este nálunk . Én azon az estén a konyhában , a szakácsokkal éppen egy új ételt . A kisvendéglőm egyik újítása ugyanis az volt, hogy minden hónapban egy új ételt a vendégeknek. Persze senki se azt, hogy valami egészen újról volt szó. A marhasültet, a paprikás csirkét vagy a túrós gombócot már nem kell és nem is lehet . Aki azonban egy kicsit a főzéshez, az , hogy az étel íze és sikere attól , hogy mit és mennyit teszünk bele, mennyi ideig és hogyan vagy , és végül hogyan az asztalra. Kis változtatás is nagy különbséghez vezethet. Az újításaink sikeresek voltak. Előtte már hónapokon keresztül fokozatosan a vendégeink száma, mivel a közelben több új éttermet . Miután bevezettük az új rendszert, kezdett a forgalmunk, egyre többen akarták új ételeinket.
        Mint , azon az estén a konyhában dolgoztam, de véletlenül éppen a kerthelyiségbe, amikor a holland házaspár . Azonnal nekem, hogy milyen kíváncsian . Ez nem az új vendég természetes kíváncsisága volt. , hogy ez a szakember kíváncsisága. Amikor aztán vacsora után a pincérrel az asztalukhoz , azt hittem, hogy akarnak valamire. Egy kicsit a dolgon, mert nálunk nagyon ritkán , hogy valakinek panasza , de természetesen azonnal az asztalukhoz. , hogy szó sincs panaszról. Éppen ellenkezőleg. Panasz helyett egy sor dicséretet tőlük. Mindennel nagyon elégedettek voltak, mindent nagyon . A vacsora is nagyon nekik, de főleg maga a vendéglő tetszett nekik.
         egymásnak. , hogy Hollandiában nekik, illetve a szüleiknek több éttermük is van, de ők szívesen valami új dolgot. az újságban a vendéglőmről cikket kíváncsiak rá, meg nézni. Sokáig , persze angolul. Másnap azután újra , de akkor már nem , hanem azért, hogy közös terveinket. Nekem nem volt szabad pénzem, de nekik igen. Ezenkívül egy pályázaton is elnyertünk egy nagyobb összeget a fejlesztésre. Így ma már Magyarországon három, Szlovákiában két, Lengyelországban pedig egy Kocsis-vendéglő . És hamarosan első vendéglőinket Ausztriában, Horvátországban, Csehországban és Romániában is. A hálózatunkról talán sok embernek a nagy gyorséttermek eszébe. De egészen másról van szó: a mi vendéglőink egyáltalán nem egyformák. Sőt, egyedül az bennük a közös, hogy mindegyik másmilyen.