„dolgozni csak pontosan, szépen,               ahogy a csillag megy az égen,               úgy érdemes.”                             (József Attila)       József Attila 1905. április 11-én született Budapesten. A szülei szegények voltak: az apja gyári munkás, az anyja pedig mosónő volt. Apja 1908-ban, amikor ő még csak hároméves volt, elhagyta a családját és az országot. A három gyerek, Attila és két nővére, nagyon nehéz körülmények között nőtt fel. József Attila Budapesten kezdte az iskoláit, majd 1920-ban, miután az anyja meghalt, Makóra került gimnáziumba. 1921-ben kezdett rendszeresen verset írni, s még csak 17 éves volt, amikor az első verseskönyve megjelent Szegeden. Az érettségi után, 1924-ben beiratkozott a szegedi egyetemre, magyar és francia irodalmat tanult. Egyes tanárainak azonban nem tetszett, hogy a fiatal költő másként gondolkozik a világról, mint mások, és 1925-ben egy verse miatt el kellett hagynia az egyetemet. Ugyanebben az évben megjelent második verseskönyve is. Ezután beiratkozott a bécsi egyetemre, majd egy évig Franciaországban is tanult, de a tanulmányait nem fejezte be. Nem szerzett diplomát, nem lett tanár, nem taníthatott iskolában. Azonban diploma nélkül is tanár lett, de másként. Egyik utolsó versében, alig fél évvel azelőtt, hogy meghalt, ezt írta:               „Én egész népemet fogom               nem középiskolás fokon               taní-               tani!”