Károlyék korán, nyolc óra előtt akartak indulni, hogy tíz órára hazaérjenek. De Aladár felesége, Krisztina olyan finom húst sütött vasárnap estére, hogy nem indulhattak el vacsora nélkül. Ezért együtt megvacsoráztak, utána pedig még jó ideig beszélgettek mindenféléről. Így már tizenegy óra is elmúlt, amikor a vendégek végre elbúcsúztak Aladáréktól, beültek az autójukba, és elindultak Budapest felé.       Késő volt, de már nem volt nagy forgalom, így remélték, hogy gyorsan hazaérnek. Azonban alig hagyták el Siófokot, a motor köhögött egyet-kettőt, azután leállt. Károly nem tudta, mit tegyen. Fonyódtól már nagyon messze voltak, Budapesttől pedig még távolabb.