Szegedi vagyok, de Budapesten tanulok az egyetemen. Nem kollégiumban lakom, hanem egy barátnőmmel együtt az ő lakásában. Valójában a lakás nem az övé, hanem egy rokonáé, aki most külföldön dolgozik. Amíg nincs Magyarországon, a barátnőm vigyáz a lakására. Most együtt vigyázunk rá. Így csak a rezsit, azaz a villany, a víz, a gáz és a fűtés számláját fizetjük. Sokkal olcsóbb és sokkal kényelmesebb is, mint a kollégium. Ráadásul a barátnőmnek még autója is van. Persze ez is azé a rokonáé, akié a lakás. Nekem még nincs jogosítványom, de most járok egy tanfolyamra, és hamarosan megkapom. Akkor majd én is vezethetek.       Majdnem minden hétvégén hazautazom a szüleimhez. Természetesen nemcsak a szüleim kedvéért járok vissza Szegedre, hanem azért is, mert találkozni akarok a régi barátaimmal. A szombat estét együtt szoktuk tölteni: elmegyünk táncolni egy diszkóba, színházba és koncertekre járunk, vagy egyszerűen beülünk valahova, és beszélgetünk. Mindig nagyon jól érezzük magunkat.       Vonaton szoktam utazni. Nemcsak azért, mert nincs autóm, hanem azért is, mert a vonat kényelmesebb, mint az autó. Útközben így azt csinálok, amit akarok: olvashatok, zenét hallgathatok, beszélgethetek a többiekkel. S ha álmos vagyok, még alhatok is egy kicsit. És csak azért nem sokat, mert az út alig több mint két óráig tart.       Magyarországon a vonat nem olcsó, de szerencsére van egy sor kedvezmény. Olcsóbban kapnak jegyet a gyerekek, az öregek, a fiatalok, a sportolók és a diákok, a családok és még sokan mások. Természetesen én is kapok diákkedvezményt.