Csak akkor jöttünk le a hegyről, amikor sötétedni kezdett. Visszamentünk az autóbuszokhoz. Hosszú nap volt mögöttünk, már mindenki nagyon elfáradt. Beszálltunk a buszokba. Az első két busz elindult Budapest felé. A mi sofőrünk is beült, és el akarta indítani az autóbuszt. És akkor következett a nap meglepetése: a motor nem indult el, elromlott.       A sofőr majdnem egy óráig dolgozott vele, de nem tudta elindítani. Végül telefonon hívott egy szerelőt. A szerelő nyolc óra után néhány perccel érkezett meg. Szerencsére hamar megtalálta a hibát; fél óra alatt megjavította a motort, és így kilenc előtt mi is el tudtunk indulni Budapest felé. Már nagyon fáradtak voltunk, de a kedvünk nem romlott el. Miközben Budapest felé haladtunk az úton a Duna-parton, vidáman énekeltünk.       A fényképeket, amelyeket küldök, én készítettem Budapesten, Sopronban és a múlt pénteki kiránduláson. Remélem, neked is tetszenek.       Te mikor jössz haza Magyarországra? Nincs kedved meglátogatni minket? Szeretettel várunk!                Csókol:                         Edit