A kiállítást vasárnap délelőtt tíz órakor nyitották meg. Nem akartam korán kelni, ezért már szombaton elmentem Sopronba. Elég későn, tíz óra után érkeztem a városba. Elmentem egy kis panzióba. Mindig ott alszom, amikor Sopronban vagyok. Ismered a Határ panziót? Nem, alig ismerem Sopront. Milyen ez a panzió? Elég olcsó. Nincs messze a központtól, tiszta és kényelmes. Egy nagyon szimpatikus fiatal nő vezeti. Csak néhány szobájuk van, és általában külföldiek laknak náluk. Én már múlt hétfőn telefonáltam, és lefoglaltam egy szobát szombatra. Szerencsére volt szabad szobájuk. Szerencsére? Hát igen, most már inkább azt mondom, hogy sajnos. És aztán mi történt?